Szabás

A cipő gyártásának első lépése a szabás. A készbőrök feldarabolásával / szabásával készülnek el a felsőrész alkatrészek, melyek összeerősítésével nyeri el formáját a felsőrész, majd a cipő. A szabás megkezdéséhez szükség van:

-szabásmintákra

-szabásztőkére

-szabászkésre

-fenőkőre

-jelölőtollra

A szabásztőkére felterített bőrt – ami általában marhabőr azon belül is félbőr (kb. 1,5-2,5 m2) – miután elhelyeztem, megvizsgálom, hogy találhatóak e a felületén, egyenetlenségek, bőrhibák, pöttyök, lyukak, melyeket nem szabhatok bele a felsőrészbe. Ezeket érdemes megjelölni tollal. A nyúlásirányt is érdemes megvizsgálni és ennek figyelembevételével felhelyezni a mintákat.

Az sem mindegy, melyik mintát honnan szabom ki. A marhabőr legtömöttebb, legjobb része a fara / kruponja, majd felfelé haladva a gerince mentén egész a nyakrészig. Az oldala / hasa rész általában nagyon lihás-eres, ezért innen maximum nyelvet vagy apró alkatrészeket szabok. A nagy, jól látszó alkatrészeket, mint a cipő feje vagy csizma szára, ezeket érdemes a kruponból szabni, főként mert általában, ha a nagy alkatrészeket már kiszabtam, a kisebbek néha kiférnek az amúgy szabási hulladéknak számító alkatrészek közti bőrdarabokból. És ha több nagyságot szabok egyszerre, mindig a legnagyobb méretekkel kezdek, mert ha elrontom, kisebbre még szabhatom és mégkisebbre, míg fogpiszkáló nem lesz belőle! 🙂

A mintákról néhány gondolat.

A minta szerkesztése során készítenek:

-szabásmintát

-szélbehajtó vagy buggoló / bukkoló mintát

-összeállító mintát

A szabásminta: tartalmaz minden a megmunkáláshoz szükséges -az összeerősítéshez és szélbehajtáshoz- ráhagyásokat, anyagtöbbleteket. Ha két alkatrészt össze akarunk erősíteni, akkor azokat egymásra kell helyezni, kb.

alkatrész elhelyezése szabáshoz

7-8 mm átfedéssel / alálapolással. Az alálapolás helyét szabáskor rájelölöm az alkatrészre. A lábbeli alkatrészek széle lehet sima azaz vágott, vagy ha szebben akarjuk befejezni akkor készülhet szélbehajtva azaz bukkolva. A szélbehajtáshoz kb. 5 mm-t kell ráhagyni. Temészetesen később ezt a szélt le kell vékonyítani, különben, ha visszahajtanám, dupla vastagságú lenne. A képen egy behajtóminta van elhelyezve a bőrön és látható az alálapolás helyének jelölése is. Erre a vonalra kell helyezni a másik alkatrészt úgy, hogy a jelölés ne látszódjon ki az összeerősítést követően se.

A szabás

A szabást egy műanyag, kézi szabásra alkalmas szabásztőkén végzem. Kaphatóak különböző méretű és keménységű tőkék a kellékeseknél, mindenki megtalálja, kinek-melyik a megfelelő. Én a 10 mm-es átlátszót kedvelem, mert nem nagyon eszi a kést. Felsőbőrt könnyű rajta szabni, nem túl kemény, de pont e miatt viszonylag hamar tönkremegy. Nem szereti, ha ugyanott ugyanazt az alkatrészt vágjuk ki belőle. Egyszer meg lehet fordítani, de ha a másik oldal is eleget kapott, ki kell dobni, mert elviszi a kést.  Kaphatóak ennél keményebb és vékonyabb tökék, nekem azon már csúszik a kés, viszont vastagabb anyagot, talpbőrt vagy papírt nem lehet rajta vágni, mert ahhoz meg vékony.

Szabás során a tőkére felterített szín vagy bélésbőrből a szabásmintának megfelelő méretű alkatrészt vágok ki.

szabás marha velúrbőrből

A szabás egyáltalán nem bonyolult művelet, csak sok gyakorlást igényel. Talán a legfontosabb, hogy ha kiszabtunk egy alkatrészt egy oldalról, rögtön fordítsuk meg, hogy párba szabjuk ki, mert a láb ugye páros szervünk és nem baj, ha nem két bal lábast szabunk. Szabásnál ami fontos: párosan szabjunk, méretpontosan, szőröktől mentesen és  egyszerűbb alkatrészek esetén lehetőleg egy mozdulattal, bonyolultabbak esetén két vágással vágjuk ki. Persze meg sem említem, hogy a minta nem arra van, hogy minden vágásnál egy kicsit elfaragjunk a széléből és azt se, hogy a vágással álljunk meg a minta szélénél és ne szaladjunk tova…